Úton-útfélen belebotlok abba a kérdésbe, hogy vajon a saját életemet élem-e? Úgy tűnik, mindenki azt akarja. És ez így helyes. Akkor tudod kibontakoztatni a benned lévő tehetséget, ha te, Te vagy. Ehhez kapcsolódik a következő történet.
Egy kedves barátom érdeklődött a családfelállítás iránt. Elmondta, hogy a testvérének akar segíteni, mert úgy látja, hogy ismétli az édesapja életét. Megkérdeztem, hogy hány éves a testvére?
- 32 – válaszolta.
- Tehát már felnőtt.
- Igen. – felelte – Tudok rajta segíteni?
- Mért TE akarsz rajta segíteni? Talán szellemileg korlátozott?
- Nem. Úgy rendben van.
- Akkor szeretném, ha tudnád, - kezdtem a magyarázatot – hogy egy felnőtt ember életébe ilyetén való beavatkozás („majd én megjavítalak”) a személyiségi jogok megsértésének kategóriájába tartozik. Értem az aggódást, nagyon rossz nézni, ha szerettünk boldogtalan, és elszúrja az életét, és ami a legszörnyűbb, az a tehetetlenség. A szeretet arra sarkallja az embert, hogy minden lehetőséget megragadjon a segítségnyújtásra. A kérdés, hogy ez kinek a szeretete? Testvéri szeretet, vagy inkább anyai?
- Azt hiszem, inkább anyai. – válaszolta némi gondolkodás után.
- Tehát anyai aggódást érzel a testvéred iránt. Miért vetted át a családban az anyai szerepet? Talán édesanyád lelkileg nem tudott részt venni az életetekben? Talán az ő családjában történtek olyan drámai események, amelyek lekötötték őt lelkileg?
- Igen, 10 éves volt, amikor meghaltak a szülei, és egy nagynéni nevelte, akit nem nagyon szeretett. A testvére is csecsemőkorában halt meg.
- Akkor érthető, hogy lelkileg miért nem tudott veletek lenni, és te szeretetből átvetted a szerepét. Vagyis nem tudod a saját életedet élni, de a testvéred anyja sem lehetsz, hiszen ugyanolyan gyerek vagy mint ő. Annyit meg tudunk tenni a családállításon, hogy édesanyádat behozzuk a családi lélekbe, és te felszabadulsz egy olyan szerep alól, aminek megfelelni lehetetlenség, valamint állandó kudarc, és élheted a saját életedet.
- Értem. – válaszolta – Akkor majd még telefonálok.
Így váltunk el.
Szerintetek rászánja-e magát, hogy leteszi a felvett szerepet, vagy továbbra is éli azt az életet, ami nem az övé, ezzel vállalva, hogy nem tudja majd megvalósítani azt, amire hivatott lenne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése